Hivatalosan 1946. január 1-jén emelkedett városi rangra Orosháza. Azonban az előzményekről szólva Koszorús Oszkár helytörténeti kutató 2012-es írásában dokumentálja: 1919-ben rövid időre elnyerte a városi státust, ám nem voltak törekvések a jogállás véglegesítésére. Az április 24-i településalapítási évforduló apropóján járjuk körbe a témát.
Az említett írást az alábbiakban olvashatják, előtte azonban a friss kutatás nyomán egy érdekességet is felfedeztünk az évfordulók megünneplésével kapcsolatban: a várossá válás 50 éves évfordulóját 1995. decemberében ünnepelte az akkori testület. A Békés Megyei Hírlap 1995. december 21-i száma tudósít az eseményről, valamint a várossá válás folyamatának utolsó hónapjairól: „A polgári kezdeményezés – Orosháza fejlettségénél fogva megérdemelné a várossá nyilvánítást – értő fülekre talált. 1945 februárjában a demokratikusan megválasztott nagyközségi képviselő-testület lett a színtere a szándék előkészítésének. Augusztusban már részletes előterjesztés hangzott el a témával kapcsolatban. 32 igennel a közakarat érvényesült, december 29-én Orosházát – Hatvannal és Tatabányával együtt – várossá nyilvánította az akkori belügyminiszter.” Ezt a december 29-i alakuló ülést ünnepelte az akkori városvezetés – öt évtizeddel később.
Kérésünkre Koszorús Oszkár helytörténész is utána járt a témának az elmúlt időszakban, íme, néhány tőle kapott adalék:
– A Révai Új Lexikona 15. kötet 371. lapján azt olvasom „1946-ban Orosháza néven egyesült Szentetornya községgel, ettől kezdve megyei város, 1950-től önálló tanácsú, 1954-től járási jogú város, 1990-től önkormányzat irányítja.
– Itt van előttem a Nagy Gyula szerkesztette Orosháza története (Orosháza, 1965), benne Darvas József A felszabadulástól napjainkig 1944-1964 című tanulmánya, a kötet 699-től 743. lapjáig. A 711. lapon ezt olvasom: „A belügyminiszter november elejére már döntött is: Orosháza 1946. január 1-i hatállyal város lett. Szentetornyát és a vitában álló vásárhelyi pusztarészeket Orosházához csatolták. 1945. december 29-én zajlott le az ünnepélyes várossá alakuló közgyűlés. Új képviselő testület alakult…”
Két évszázados út vezetett eddig – írja a fent említett írásában Koszorús Oszkár. „Sem az 1700-as években, sem az 1871-es közigazgatási átszervezést követően nem kísérletezett a nagyközség vezetése a várossá nyilvánítással. Így aztán évtizedekig a legnagyobb magyar falu címet viseltük, amiről Veres József már 1886-ban is említést tett. 1919-ben rövid időre elnyertük a városi státuszt, később alig történtek próbálkozások e jogállás végleges megszerzéséért.
Erdei Ferenc, az 1944/45-ös ideiglenes kormány belügyminisztere 1942-ben megállapította, hogy Orosháza közigazgatási szervezete ugyan nagyközségi, társadalmi formái azonban már agrárvárosiak. Óriási piaca van, nagymértékben polgárosodott és a termelésben igen magas színvonalat ért el.
1945. november elején jött a belügyminiszter rendelete, miszerint „Orosháza nagyközség megyei várossá alakulását” engedélyezi. Idecsatolták Szentetornyát is, a lélekszám 31 ezer főre emelkedett. Megfelelőnek ítélték Orosháza mezőgazdasági, kisipari, kiskereskedelmi fejlettségét, az oktatás és az egészségügy színvonalát, a közúti és a vasúti hálózatot. A főjegyző vezetésével biztosították a várossá válás jogi és közigazgatási feltételeit. Az első polgármestert, Németh Istvánt (1891-1966) a szociáldemokraták soraiból választották, az alpolgármesteri tisztséget a kisgazda Szemenyei Ádám (1911-2011) töltötte be.
Aztán súlyos politikai hibák történtek, a kisipari és kisvállalkozásokat, a parasztgazdaságokat fokozatosan felszámolták. Másfél-két évtized kellett, mire a létrejött ipari- és termelőszövetkezetek, az állami és szövetkezeti kereskedelem megerősödött. Az üveggyár létrejöttével elkezdődhetett Orosháza komoly iparosítása, több ezer új munkahely létrehozása. Kialakult a gazdaság fejlődéséhez szükséges infrastruktúra, az energiabázis, biztosították a működés feltételeit. Az orosházi emberek munkaszeretetének, szakértelmének, élni akarásának köszönhetően országosan is elismert eredmények születtek.
Orosháza térségi szerepe nőtt, megváltozott a város arculata is. A hatvanas-hetvenes években felépültek a lakótelepi lakások, azonban több városképi jelentőségű épület mellett százszámra semmisítettek meg szép családi házakat. A nyolcvanas esztendőktől sok reprezentatív otthont emeltek, modernizáltak. Az urbanizáció üteme felgyorsult, csökkentek a regionális különbségek az oktatás, kultúra, az egészségügy, a vízellátás és szennyvízelvezetés, az informatika és a távközlés, valamint a turizmus területén.
Orosháza ma egy élhető, harmóniát sugárzó, szerethető kisváros. Szép cél, hogy az itt élők megismerjék településünk történetét, Orosháza szellemiségét, szeressék a várost. Mert ma is igaz, csak azt szerethetjük igazán, amit ismerünk” – zárja írását Koszorús Oszkár.
Összeállította: B. Imre Julianna