Sorozatunkkal olyan orosháziakat szólaltatunk meg, mutatunk be, akik a város kulturális életében az értékteremtő, -közvetítő munkában jelentős szerepet vállalnak. Kardosné Bánhidi Éva zenepedagógus a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, több mint két évtizede vesz részt a fiatalok zenei nevelésében.
Vannak életutak, amelyekben nem sok a kérdőjel, minden magától értetődik. Kardosné Bánhidi Éva számára a zene és az irodalom közege olyan természetes, mint hogy az embernek levegő és étel kell az életben maradáshoz. Belenőtt egy olyan családba, ahol a (zene)pedagógusi és az orvosi pálya volt a minta, a gyógyítás és a zenével való foglalatoskodás szőtte át a mindennapokat, szép számú verseskötet és komolyzenei hanglemez között. Ha legendás ősöket kell keresni, simán előveheti a szegedi magán zeneiskola zongoratanáraként az 1920-as évekből a dédnagyanyját, vagy Kodály tanítványaként a nagyapját, a szegedi tanítóképző zongora és zeneelmélet tanárát. De csak szerényen említi, ez az alaptermészete.
Édesapjára, Bánhidi Zoltán zenetanárra emlékeztet. Hasonló meleg barna szempár, ami mögött a zene ismeretének csodája rejlik. Egy harmadik embert is ide idézhetünk, húgát, Kovács Beáta fuvolatanárt. Nincs kérdés: a Bánhidi család és a zene egybeforrt. Ki többet, ki kevesebbet hallott róluk, de minden történetben ott van a zeneiskola, azaz két évtizede a művészeti iskola. Hiszen az orosházi zeneiskola 1955-ös elindulása hozta a Szeged környéki családot a városba, és tartotta is itt mind a mai napig. Irodalmi szakkör, zenetagozat, zeneiskolai zongoraórák – ezek határozták meg Bánhidi Éva gyermekkorát.
– Nem tudom elképzelni, hogy rossz gyerek lettél volna…
– Nem, valóban. Nem emlékszem ilyenre. Nyugodt légkörben éltünk. Apura is úgy emlékeznek, hogy nem nagyon tudták felidegesíteni a gyerekek, de otthon sem lehetett.
– Tudod, hogy téged hogyan jellemeznek?
– Nem igazán. Azt tudom, hogy nem félnek tőlem a gyerekek.
– Hogy fegyelmezel?
– Az biztos, hogy nem hatalmi szóval. Lefoglalom őket feladattal. Régebben könnyebb volt, manapság nehezebb lekötni őket: mindenben kihívás kell és verseny. Egyszerre több dologgal is foglalkozni, bár ez nem jó, mert a koncentrált munka nélkül nincs eredmény.
– Nem új gondolat, hogy a zenei és a művészeti nevelés révén egyrészt a társadalmi kórképet megismerik a pedagógusok, másrészt óhatatlanul nevelik a szülőket is. Ebben a folyamatban, az elmúlt két évtizedben mennyi változást tapasztaltok?
– Van egy réteg, akinek gyerekkorában is kötődése volt a zenetanuláshoz, művészeti ágak kipróbálásához. Ők tudatosabb szülők, azért hozzák a gyereket, mert tudják: nekik is jó volt. Viszont az utóbbi években elharapózott az a szemlélet, hogy azonnali siker kell, és mi is csak a gyermek eredményeinek egyik helyszíne vagyunk. „A koncerten a gyerekem, ha lehet, elsőként lépjen fel, mert aztán el kell mennünk”. Ilyen kérésekre gondolok. Sokszor el kell magyaráznunk, hogy ez nem erről szól. És olykor jön is visszajelzés, hogy milyen jó volt meghallgatni azt a koncertet, a zenét hallgatva egy kicsit kikapcsolni a napi rohanásból. És ebben benne van a másokra való figyelés igénye, a másik tisztelete.
– Ez szinte egy külön küldetés.
– Igen, egyre nehezebb becsalogatni zenei eseményre az embereket, a gyerekük révén lehet őket megszólítani. De csak úgy, ha nyitottak, türelmesek. A másik aspektus, hogy a hullámvölgyekben a szülő hozzáállása meghatározó: hagyja-e, hogy a 8-10 éves gyerek döntsön az első megpróbáltatásnál, vagy kitartásra biztatja, és segíti, hogy eljusson az első sikerekig. Mert bizony ez komoly tanulási folyamat, nincs olcsó tudás. Hamis illúzió a tévében látott gyors és látványos siker. Ezt nehéz sokszor a szülőknek is elfogadni, könnyebb elhinni az ellenkezőjét. Talán egy harmadik szempont, ami az első is lehetne: elfogadni a gyerek adottságait és annak megfelelően íratni be a megfelelő szakra. Mert ezzel komoly kudarcoktól lehet megkímélni.
– Mi a legnagyobb kihívás ebben a munkában?
– Az érdeklődés felkeltése, mert nagy az információs zaj. Majd az érdeklődés fenntartása. Azt szeretnénk, hogy a későbbi felnőttekben az itt töltött évek a művészetek iránti igényt alakítsák ki: felnőttként is keressék majd azokat a közösségeket, amelyek építenek.
– Manapság nehéz a tanulólétszámot hozni. Ennek oltárán mennyit áldoztok fel a színvonalból, mondjuk a felvételin?
– Van egy szint, ami alá nem megyünk. Hiszem, hogy nem minden áron akarunk fennmaradni, és tudunk még nemet mondani a kollégákkal azért, hogy ezt a színvonalat tartsuk.
– Ez ilyen olvasatban komoly és állandó harc, kisebb-nagyobb csatákkal, sikerekkel, kudarcokkal. Honnan merítesz erőt az új lendülethez?
– Mindig van egy-egy olyan gyerek, vagy csoport, akik visszahozzák az emberbe a hitet, hogy érdemes. A felnőtté vált egykori tanítványokat látni is jó, mert ugyan nem lett művész, de akár visszatér a gyerekével, vagy ott van a rendezvényünkön, értékes ember, és ebben benne van a mi munkánk is.
– Hogy boldogultok a járvány hozta változásokkal?
– Eddig mindig azt mondtuk, a sűrű időszakokban nagyon fárasztó a munkánk. De ez most még inkább embert próbáló. Nem tudunk tervezni, nem látjuk a végét. A technikai feltételek sok esetben nem megfelelőek, a csoportos foglalkozásoknál az általános iskolások jelen vannak, a középiskolásokat online kell elérni. Megterhelő és sok esetben éppen a lényeg, a közösségi élmény vész el.
Szakmai névjegy
Kardosné Bánhidi Éva magyar-ének-zene szakon szerzett diplomát, Szegeden kezdte pedagógusi pályáját. Szolfézs tanárként 21. éve tanít a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, volt tanszakvezető, igazgatóhelyettes, 2017 óta igazgató. 14 évig a Vörösmarty iskolával közösen fenntartott Kicsinyek Kórusát vezette, sikerrel. Továbbképzéseken vett részt, közoktatásvezető, mesterpedagógus. Számos olyan program kitalálója, szervezője, amely a kulturális értékek népszerűsítését, átadását célozza. Több elismerésben is részesült.
A művészeti iskolába jelenleg 650 diák jár, fele-fele arányban zenész és társművészet szakos növendék. A társművészek között is fele-fele arányban vannak a táncosok és a képzőművészet szakosok. Képzésükről 39 pedagógus gondoskodik, közülük 26 főállású.
B. Imre Julianna
