Olykor változó struktúra, átszervezések, szűkülő vagy éppen bővülő feladatok ellátása határozza meg a szakmai munkát a művelődési központban. Arra nem vállalkozhatunk, hogy az 50 évet, netán a 67 évet – mióta a művelődési ház működik – áttekintsük a teljesség igényével. Általánosságokat tudunk megfogalmazni, amelyek jellemezték a munkát.
Olyan szövetét látom a kulturális életnek, amelyhez az anyagot a mindenkori társadalom, az ott dolgozók ereje, lelke, leleményessége, kreativitása szolgáltatta. Kányádi verssorai villantak be, amikor egy kép állt össze bennem a PMK-hoz kapcsolódó tevékenységek sokszínűségéből.
„Föl-föllobban/egy-egy dallam,/ – amit talán csak én/ a botfülű/ hallhatok,/ akiben kézzel-lábbal/ mutogatnak a dallamok, -/ föl-föllobban/ egy-egy dallam,/ s mint a gyertya a huzatban/ kialszik.”
Mint egy gyöngyfüzér, vagy színes textíliából, sokfajta textúrából szőtt felület, amelyen föl-föl-bukkannak azonos vagy hasonló címek, elnevezések: komolyzenei esték, kávéházi esték, hagyományőrzés, hobbikörök, közösségek érdeklődés szerinti csoportjainak szervezése, szórakoztatás és művészeti nevelés, esztétikai értékátadás, és sorolhatnám mindazt, ami a célja volt mindenkoron ennek az intézménynek. Bárhogyan is nevezték, bárhogyan is szervezték, az alap adott volt: a kultúraközvetítő közeg biztosítása, értékteremtés, -őrzés, -átadás. Egy olykor vastagabb, máskor el-elvékonyodó réteg, amiben a mindenkori népművelők, művelődésszervezők, kultúrmunkások igyekeztek az általuk értékesnek vélt magokat életre kelteni, nevelgetni, kibontakoztatni. Más képpel élve a számukra nemesnek ismert szálakat beleszőni ebbe az alapba. Így aztán elő-előbukkannak évtizedekkel korábban látott szálak, gyöngyök, színes, vagy szerényebb kivitelű díszek, amelyekkel igyekeztek gazdagítani ezt a felületet.
Sok minden befolyásolta, hogy végül milyen lett ez a nagy felület, ami az elmúlt évtizedek kulturális kincseinek szellemi, gondolati lenyomata. Ez a megfoghatatlan, láthatatlan, de biztosan állítható, hogy létező, el nem tűnő szövete az előttünk élők és dolgozók által létrehozottaknak.
Az új divatok, a társadalmi ízlés terén történt jelentős változások mindig új szálakat hoztak ebbe a szövetbe. Mára olyan gyorsak ezek a változások, és az információk olyan sokrétűek, és egy időben hatóak, hogy nem beszélhetünk egységes irányvonalról, amely meghatározná a döntéseket. Inkább stílus, jó ízlés, és egy bizonyos színvonal az, ami alapján szerződést ír alá valakivel egy kulturális intézmény, a hatalmas kínálatból merítve.
A PMK az elmúlt öt évtizedben a városban a közösségi élet fontos színterének számított, a szellemi élet bázisául szolgált. Az évtizedek során több változást is megért a szervezet, feladatokat és feladatellátó egységeket hozzácsatoltak, majd újabb átszervezéssel elvettek belőle. Több alkalommal tartozott hozzá a helyi újság szerkesztése, kiadása. Kiadói tevékenysége révén számos kiadvány megszületésében is fontos szerepet játszott.
A közösségépítés, a szemléletformálás, a szabadidő tartalmas eltöltését célzó tevékenységek széles tárházát dokumentálja a helyi és a megyei sajtó. Kiállítások, táborok, alkotásra való felhívások, pályázatok, versenyek szervezése mindig rendelkezésére állt az orosháziaknak. A csoportokhoz való tartozás meghatározó élményeket adott, sok esetben akár külföldi utazásokkal máshogy el nem érhető lehetőségeket is.
Állandóság és folyamatos megújulás kettőssége jellemzi ezt a munkát. A ház falain belül vannak olyan csoportok, műfajok, amelyek már 53-ban is voltak, de 70-ben biztosan: fúvószene, társastánc, balett, néptánc, kóruséneklés, hobbikörök (bélyeggyűjtő, kertbarát, fotó), hagyományőrző körök (díszítőművészet, néptánc). A kor divatja pedig folyamatosan új, olykor rövid életű tevékenységeket is hoz, ami az adott korszak elmúltával nem marad életképes, mert elfogy az érdeklődés. A rendszerváltás utáni években, a 90-es évek ilyen szempontból érdekesek, hogy mi mindent elindítottak, ami mai szemmel nagyon távol esik kultúraközvetítés klasszikus tartalmától.
A PMK történetében voltak évek, sőt évtizedek, amikor a nyelvtanfolyamok szervezése szinte kinőtte a házat, de találunk rejtvényfejtő országos bajnokságot, nintendo klubot, vagy Barbie-babák szépségversenyét is a kínálatban. A ma emberének igen furcsa szabadidős klubok, tanfolyamok nyomait találjuk: hidegtál-, gépíró-, makramé tanfolyam, SCI-FI, logopédiai vagy a lelkisek klubja, rádiós szakkör, vagy a szülők iskolája. Később ott találjuk a Szárnyas Fesztivál, Kenyérünnep, a Libamájfesztivál, a Solymász Találkozó szervezési feladatait is a PMK-nál, amikor éppen a fesztiválok kezdik jelenteni a szórakozást az embereknek.
A szakmai munkában ugyanakkor, ami állandó, az a kultúraközvetítő szerep. Ennek tartalmában is felfedezni az állandóságot, hiszen országos hírű színészek, zenészek mindig csalogatják a közönséget a plakátokon, és akár évtizedekkel később is megjelennek a visszatérő sztárok. Ünnepek, jeles napok, kisebb vagy nagyobb évfordulók programjai körüli teendők is az állandóságot képviselik. A PMK minden generációhoz igyekszik szólni: gyermekekhez, családokhoz, idősekhez, fiatalokhoz. Ebben pedig a város több intézménye, szervezete mindig is partner volt. Reméljük, ez a jövőben sem változik.
Napjainkban a PKM Orosháza, ahogyan szlogenünk is hirdeti, az hely, ahol jó találkozni. Hogy ez a találkozás személyes vagy épp virtuális, napjainkban változik, de egy sohasem: a közösség, a kultúra ereje, mely Orosházán mindig is meghatározó.
A PMK vezetői 1953 óta: Dimák B. Ferenc, Feldmann József, Gonda Géza, Benéné Szerető Hajnalka, Tóth Erika, Kiss László, Mészárosné Zámbori Lilla, Takácsné Manczúr Gabriella, Pusztai Lajos, Lajti Tímea.
Köszönjük a könyvtárosok, Gonda Géza, Koszorús Oszkár, Vojtek Edit, Baranyai Ilona, Szikoráné Dénes Katalin, Deák György, Horváthné Kriczki Zita, Benéné Szerető Hajnalka segítségét a kutatómunkához.
B. Imre Julianna
