PMK 50 – Az épület története

Rövidesen éppen fél évszázados lesz a Petőfi Művelődési Központ épülete, 1970. november 7-én adták át. Az évforduló alkalmából az alábbiakban röviden áttekintjük a történetét.

Az az épület, amelyben ma is működik a művelődési központ, 1967 és 1970 között épült. Mindig is ez volt a funkciója, a korábbi Polgári Olvasókör helyén áll, amelyet 1953-ban jelöltek ki az akkor induló járási művelődési ház helyéül. Az az épület 1965. november 7-én kigyulladt, már az első vizsgálatok után látszott, hogy az érintett (Kossuth utcai) szárnyat le kell bontani. A színházterem még az 1967-es teljes lebontásig rendelkezésre állt, a szakkörök és művészeti csoportok az épület sértetlenül maradt részében kisebb termekben, valamint a város iskoláiban és az Ifjúsági Házban tudták folytatni tevékenységüket.

A 60-as évek megyei sajtójában több írást találni, ami arra utal, hogy egy új művelődési központ szükségessége nem volt kérdéses már azokban az években sem. De azt is olvashatjuk, hogy a tűzeset bekövetkezte nélkül más történetet írhatnánk erről, hiszen a kényszerűség nem hagyott teret a halogatásnak és fel is gyorsította a folyamatot.

„Egy új művelődési ház építésének szükségességéről már jóval a tűzeset előtt tárgyalt a város párt- és tanácsi vezetése. A Tervhivataltól is ígéretet kapott a város a kivitelezés szorgalmazására. A tűz pusztítása meggyorsította az új beruházás indítását. Az üvegipar, az olajipar, a SZOT, a MOKÉP anyagai segítséget nyújtott, a szociális brigádok, az iskolák tanulói, a honvédség, a kultúrmunkások csoportjai pedig társadalmi munkát vállaltak.” (Feldmann József akkori igazgató)

A tervek úgy szóltak, hogy mintegy 16 millió forintos költségvetéssel 1967 nyarán kezdik el építeni, és 1969 tavaszán adják át, de végül a teljes bontásra 1967-ben került sor, az alapkő ünnepélyes letételére pedig ugyanez év októberében.

 „Az üveggyár elkészítette azt a hengeres üveget, amelyet a kövek közé falazva az alapba helyeznek. A föld alatti vitrin, mint egy kis múzeum, tartalmazza majd a város vezetői által aláírt alapító okmányt, a volt polgári kör száz évvel ezelőtt keltezett alapító levelének fotómásolatát, a Petőfi Művelődési Ház tevékenységét megörökítő okmányokat, fényképeket, s többek között lapunk mai számát, amely hírül adja a tizenhatmillió forintos költséggel készülő kultúrkombinát építésének ünnepélyes kezdetét. Az új létesítményben többek között hatszáz személyes, filmvetítésre is alkalmas, az épülettömbből kiemelkedő színházterem, 300 személy befogadására alkalmas koncert- és táncterem, nyolc szakköri helyiség, klub és olvasóterem, szabadpolcos kiskönyvtár és ízléses eszpresszó kap helyet.”  (Orosházi Hírlap 1967. október 5.)

Az építkezés csúszott, az újsághírek szerint a környék kiemelt építkezései miatt nem tudtak a kellő ütemben haladni. Cikkek tanúskodnak arról, hogy bizony az orosháziak türelmetlenek voltak, egyrészt amiatt, hogy a város több pontján tudták csak megtartani a szakköröket, a táncterem és színházterem az akkori Alföld Szállóban lett kialakítva. No meg a belváros képét is csúfította az építkezés, ami nem a kívánt ütemben haladt. 1969-ben augusztusi átadási dátumot is találni, majd november hetedikét. Mint tudjuk, ez a folyamat éppen egy évvel később zárult le.

Az átadás

Nagy ünnepség keretében adták át az új „kultúrkombinátot” 1970. november 7-én – dokumentálja az Orosházi Hírlap: „Hol a szükségből eredő, de a véletlen által is fokozott gyorsaság, hol a vontatottság jellemezte Orosházán a művelődési ház építését. A fordulatokban gazdag történetre végül is pont került: november 7-én, öt évvel az egykori polgári olvasókör leégése és négy évvel az új építésének kezdete után átadták a művelődési központot. (…) Az ünnepi program második részének kiemelkedő műsora volt Szokolay Sándor: A zene hatalma című, Babits Mihály verseire írt kórusfantáziája. Túl azon, hogy ilyen formában magyarországi ősbemutató volt, jelentőségét növelte, hogy a zeneszerző szülővárosának, Orosházának ajánlotta az újratelepítés 225. évfordulója és a művelődési központ megnyitása alkalmából. A szerző vezényletével, a kétszáz tagú kórus által előadott mű az est nagy sikere volt. A további zenei program keretében részletek hangzottak el Beethoven, Csajkovszkij, Erkel műveiből, Chopin Balladáját Lakatos Gabriella Kossuth- díjas, Kiváló művész és Sípeki Levente előadásában láthatta a közönség. Az irodalmi műsor közül kiemelkedett a Szabó Lőrinc verseiből történt összeállítás, Bicskei Tibor tolmácsolásában.”

A békési levéltárban fellelhető dokumentumokban megtaláljuk az akkori igazgató, Feldmann József beszámolóját, amely hiteles képet ad a történelmi pillanatról. Például arról, hogy „ahogyan nőttek a falak, úgy nőtt az orosházi dolgozókban az érdeklődés iránta. Sokan bírálták és ma sem mindenki szereti különös idomszerű vonalait, a belső kiképzése láttán azonban egyöntetű a dicséret és elismerés.” Részletesen leírja az est programját is, a fent olvasható neveken felül számos országos hírű előadó szerepel benne. Ír továbbá az épület méreteiről: „3 367 négyzetméter 19 414 légköbméter. Magában foglal 536 férőhelyes színház- és mozitermet, 250 férőhelyes koncert- és mozitermet, klubszerű könyvtárt és folyóirat olvasót, két egymásbanyíló klubszobát, 4 szakköri helyiséget, 7 öltözőt, hozzátartozó és kifelé is szolgáltatást végző esspressót.”

Érdekes felfedezés, hogy a fúvószenekar – akárcsak az azóta eltelt években – biztos fellépője a művelődési központ életének. A fúvósok mindig fújnak, amikor valami fontos pillanatát éli meg a ház: 2020-ban, az 50 éves évfordulós gálán, a 2016-os jelentős felújítást követő átadón, és az 1970-es házavatón is: „Az ünnepi esemény helyszínén, az új művelődési ház előtti téren fúvószenekarunk többszázfőnyi közönség előtt térzenét játszott.” Egy érdekes ráadás információ, hogy azon az estén ünnepi táncestet is rendeztek, amelyen több mint 300 fiatal vett részt. Mondhatjuk, tehát, hogy megadták a módját az avatásnak, és jelentős volt az érdeklődés is.

Egy tanulmányban azt találjuk, hogy 1970-ben az átadót követő két hónapban 15 ezer látogató fordult meg az épületben. Ez azt mutatja, hogy egyrészt a városlakók érdeklődve vették birtokba az épületet, másrészt, hogy az előző években is sikerült megőrizni a tartalmi munka színvonalát, a különböző közösségek megmaradtak, és a megnyitót követően „30 szakkör, csoport, tanfolyam, klub költözött be az új épületbe.”

A sajtóban talált későbbi cikkek tanúsága szerint az épület tervei és a megvalósítás között volt eltérés, hiszen a népművelők számára igen kevés és kicsi irodahelyiség maradt, hamar kevésnek bizonyultak a csoportoknak kiadható klubszobák. Utalást találunk arra is, hogy a kivitelezés hagyhatott némi kívánni valót maga után, hiszen már a 80-as években írnak arról, hogy mi mindent kellett javítani, és felújításra szorulna az épület. Érdekes nyugtázni, hogy az idő múlása hogyan jelentkezik az épület történetében: a büszkeséggel birtokba vett „kultúrkombinátról” a 90-es évek végére már mint komor, zárt hangulatú szocreál épületről beszélnek, amely megérett a felújításra.

A felújítás

Erre azonban a 2000-es évekig kellett várni. A 2005 februárjában kezdődő jelentős felújítás után az ezredfordulón is korszerűnek számító épület nyitotta meg kapuit, 2006 tavaszán. Alapvetően ez az az épületforma, amely ma is áll a város szívében.

„A művelődési ház alapterülete emeletráépítéssel 3000 négyzetméterről 4600 négyzetméteresre nőtt. A beruházást 590 millió forintból valósították meg, méghozzá úgy, hogy a kormány e ciklusban ebből címzett állami támogatásként 516 millió forintot biztosított a megvalósításra.” … „Mutatóban a megújult művelődési ház néhány „mutatója”: lesz benne egy 400 személyes színházterem, egy 250 fős koncertterem, s egy 80 néző számra kialakított kamaraterem színpaddal; a Kossuth utcára nézően egy 40 vendég befogadására alkalmas étterem, egy 50 fős kóruspróbaterem, két balett-terem; itt működik majd a Diáktanya; a gyermekkönyvtár visszaköltözik a házba ; itt székel majd a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat; az első emeleten kap helyet az Orosházi Élet szerkesztősége; lesz benne szobrász és kerámia és úgynevezett többcélú terem. Megoldott az épület akadálymentesítése, a házban a mozgásukban korlátozottak részére mosdókat alakítottak ki, sőt egy látványlift ugyancsak helyet kapott a Kossuth utcai bejárattal szemben.”
Orosházi Élet melléklet: Új Petőfi – „Ház(be)avató”  2006. március 31.

A felújítás utáni ünnepi átadó szintén nagy érdeklődés mellett zajlott április 6-án. Az időjárás esősre fordult, így az ünnepség szabadtéri elemeit befolyásolta, de az érdeklődők számát nem. Az orosháziak ismét szeretettel vették birtokba a házat. Az ünnepségre a Zombai Hagyományőrző Egyesület tagjait is vendégül látták, rajtuk kívül az ünnepi műsort a PMK csoportjai adták. Az avatók között jelen volt dr. Vastagh Pál akkori országgyűlési képviselő is.

Az azóta eltelt időszakban is voltak átalakítások, egyes termek, épületrészek eltérő funkciót kaptak, mint az akkori tervekben szerepeltek. A Justh Zsigmond Városi Könyvtár 2007-ben költözött be az épületbe, az első emeletre, így a könyvbarátok emiatt is gyakran betérnek „a házba”. 2016-ban felújították a hang- és fényrendszert, a színpadtechnikát, ezen kívül öltözők, folyosók, vizesblokkok, a koncertterem padlózata és szellőzőrendszere is megújultak.

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára Békési Fióklevéltár, Orosházi Múltidéző. Köszönjük Csányiné Kádár Tünde könyvtáros fáradhatatlan segítségét, Gonda Géza, Koszorús Oszkár adatszolgáltatását.

B. Imre Julianna