„…Akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért” – szól a 2001-es vonatkozó törvény. Ők azok, akikre tisztelettel és kegyelettel emlékezünk minden év májusának utolsó vasárnapján.
Az elesett magyar katonák, a hősök emlékezetét még az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe. Az 1929-ben felavatott Millenniumi emlékmű a budapesti Hősök terén talán az egyik legismertebb alkotás, mely ezt a célt hivatott szolgálni.
Verasztó Antal gyűjtése alapján nézzünk orosházi vonatkozást.
Orosházán a város több pontján találunk a hősök tiszteletére állított emlékművet. A törvényt követő tizedik évben avatták fel az Árpád-kertben a Hősök szobrát, amely napjainkban a május végi megemlékezések hagyományos helyszíne. A 6 méter magas bronz-szobrot az 57 pályázó közül kiválasztott alkotó, Pásztor János szobrászművész készítette. Az emlékművet 2014-ben, az első világháború kitörésének centenáriumi évében, pályázati forrásból felújították: Bánfi Gábor szobrász-restaurátor dolgozott rajta.
Az egykori avatón József királyi főherceg mondta az avató beszédet, a „község kiváló szülötte”, Jászay-Horváth Elemér költő az alkalomra írott versével tisztelgett a hősök emléke előtt. A kormányzó ugyan nem tudott elmenni, de átiratban fejezte ki „elismerését Orosházával szemben, amiért a háborúban elesett hősöknek ilyen szép szoborművet emelt.”
A szoboravatóra 1927. október 23-án került sor, és „feledhetetlenül szép ünnepség keretében zajlott le” – fogalmaz Verasztó Antal. „Már reggel 9 órakor úgyszólván az egész lakosság ünneplősen rója az utcákat. Izgatott kíváncsisággal figyelnek a Szentesi-út felé, amerről József főherceg érkezését várják. A tömeg sűrű sorokban szállta meg a Pesti utcát s a szobor előtti járdákon, a Bajza utcában 10 óra tájban már ember-ember mellett préselődik, a közlekedés lehetetlenné vált.”
„A nagy ünnepség tehát lezajlott, de nem lenne teljes a krónikánk, ha nem írnánk le, hogy Orosháza község az Ipartestület helyiségében 751 rokkantat, özvegyet-árvát vendégelt meg. A községházánál pedig annak összes alkalmazottait és az összes meghívott vendégek kísérőit, 200 főt látott el. A dalárda tiszteletére pedig a „Magyar Királyban” adott 60 személyes ebédet.” (A díszebédet az Alföld Szállóban tartották.)
Íme a vers, ami idén is elhangozhatott volna, ha a koronavírus-járvány nem akadályozná meg a nyilvános megemlékezést:
Jászay-Horváth
Elemér: A szobor előtt
Ünnep van ma, fájdalmas magyar ünnep
A gyászfelhők egy napra tovatűnnek,
S fölsüt a nap a komor magyar égen,
A bánatlelkű alföldi vidéken,
Ünneplőt ölt a halott magyar róna,
Mintha a lelkek nagy Húsvétja volna
S föltámadnak a földben is erősök:
A szétszórt csontú orosházi hősök.
Fölemelt szívvel gondolok ma rátok,
Ti messze ment, meg nem jött jóbarátok,
Kik büszke mellel, bátor akarattal
Indultatok hősként halni a haddal,
A legfőbb Hadúr a kardjával intett
S ti itthagytatok otthont, minket, mindent!
Szülő, hitves, rokonok, ismerősök
Elbúcsúztattak, orosházi hősök.
Elbúcsúztattak – s többé sohase láttak,
Nyoma veszett a rokonnak, barátnak,
Gyerek árva lett, anya fiavesztett,
Csak szívében állíthatott keresztet,
Testeitek, ki tudja hova hulltak,
Végső sóhajotok merre múltak?
Szem nem siratott, csak az ég esőzött;
Úgy távoztatok, orosházi hősök.
S most hazajöttök. Vár a régi otthon,
Szent fény ragyog az égtől siratotton,
Koszorút kötöz árva kezek búja:
Megjött a falu ezer vértanúja!
Bekopogtok a szobákba, szívekbe,
Meleget hozva dermedt ősz-hidegbe.
S tavasszá válnak deres magyar őszök:
Virággal várunk, orosházi hősök.
Emléketek nem puszta kő, kietlen:
A képe éled szemekben, szívekben,
Mintha csak élő testben, ifjan épen,
Mint győztesek, robognátok elébem,
Mert győzni kell, mert élni kell a fajnak,
Melynek fiai bátor szívvel halnak.
Szabhattak Trianont a szájjal győzők:
Ledöntitek ti, orosházi hősök!
És addig is, míg eljön az a reggel,
Hogy utánatok megyünk a sereggel:
Pihenjetek szívünk párnáján szépen,
Mint alvó gyermek éds’anyja ölében,
Álmodjatok a magyar rónaságról,
Hősöket termő Nagymagyarországról,
Ti messzire ment, drága ismerősök,
Ti bennünk lakó orosházi hősök.
Jászay-Horváth Elemér költő, újságíró. (Orosháza 1888. – Budapest, 1933.)
Forrás:
Verasztó Antal: Az orosházi hősök bronzszobra az Árpád kertben
in: Orosháza és orosháziak az első világháborúban 1914-1918 (Orosháza, 2016)
