A Körúti Színház nagy sikerű előadása nyitotta meg idei őszi színházi sorozatunkat, Tabi László: Spanyolul tudni kell című darabját láthatta a PMK közönsége. Az estnek a színpadra lépő művészek tekintetében is volt orosházi vonatkozása.
Meglepő helyzetek, fordulatos történet, szórakoztató találkozások – mindet adott volt egy kellemes estéhez október 16-án, a Körúti Színházzal pillanthattunk be a ’70-es évek világába. Segítségünkre voltak Vándor Éva, Szabó Kristóf, Pecsenyiczki Balázs, Placskó Emese, Oroszi Tamás, Lipták Péter és társaik, valamint Gábor S. Pál és a Gemeni együttes legendás dalai.
A kiváló estén a PMK vendége volt az orosházi kötődésű Lipták Péter is, akivel az OrosCafé készített interjút. Ezt adjuk most közre.
– Hogyan vezetett az utad Orosházától a Körúti Színházig, milyen érzés itthoni közönségnek játszani?
– Nagyon jó. Nem vagyok ugyan tősgyökeres orosházi, de három éves koromtól itt nőttem fel. Édesanyám sokáig volt a Czina Sándor Általános Iskola igazgatója. Innen kerültem Mezőkovácsházára gimnáziumba, és ott lettem amatőr színjátszó. Ott ismerkedtem meg Galambos Zolival, aki egy fővárosi rendező. Egy új darabját hozta el, a Második szereposztást, hogy játsszuk el. Nagy siker volt. Játszottuk Kovácsházán, Orosházán, Budapesten. Évekkel később, mikor Pestre kerültem tanulni, ismét összefutottunk. Akkor indított egy új, utazó társulatot. Megkérdezte, hogy volna-e kedvem ebben közreműködni. Volt. Ennek szinte napra pontosan tizennégy éve – kezdte a mesélést Péter.
– A színészet mellett foglalkozol valami mással is?
– A Körúti Színház törzsgárdája, az a nyolc-kilenc fő, többet is csinál, mint “csak” járja az országot és játszik. Az én feladatom is többrétű. A szociális hálókat intézem, fotózom a színháznak, a videókiajánlókat is én videózom, vágom. Ezek mellett nagy néha el tudok vállalni egy-egy fotózást, videózást. Nem unatkozom – tette hozzá.
– Te még nem éltél, mikor ez a mai darab játszódik. Hogy érzed magad benne?
– A szüleim akkor házasodtak össze, tehát valóban nem. Nagy izgalommal olvastam el. Alapvetően ez nem zenés darab, mi tettük azzá. A Gemini együttessel jó a kapcsolatunk, ők adták ezeket a remek zenéket, ami szerintem még dobott rajta. Nagyon szeretem ezt az előadást, mert a szerepemben, ebben a titkosügynökben, sok színt lehet megmutatni, sok poénra ad lehetőséget. Ráadásul – kollégák megbetegedése folytán – már több szerepben is előfordultam benne. Nagyon szerethető darab – sorolta mosolyogva Péter.
– Vándor Éva, Pusztaszeri Kornél, Kautzky Armand, hogy csak néhány nevet soroljak. Milyen érzés nap, mint nap ilyen nagyszerű művészekkel együtt dolgozni?
– Rengeteget tanulok tőlük minden nap. Egy színésznek is élete végéig tanulnia, fejlődnie kell. Amelyik színész azt mondja, hogy ő kész van, az vagy hazudik, vagy nem ismeri önmagát. 2004 óta dolgozom együtt Évával. Csodálatos művész! Nagyon sok szakmai segítséget kaptam tőle, szinte a második anyukám. Kornélt a Madách előadásaiban csodáltam először. Amit ő ott letett az asztalra, azt száz év múlva is nézik az emberek. Sorolhatnám még a nagyokat egészen a nemrég elhunyt Tahi-Tóth Lászlóig, aki nagy űrt hagyott maga után. Szerencsésnek érzem magam, mert ilyen emberekkel dolgozhatok – zárta Lipták Péter.
